Mert mégiscsak végignézett rajta az ellenőr kicsit a bérlet aztán a mellei megint bérlet mosoly a melleire megszokásból még az arca persze semmi se furcsa ezen van aki azt szereti amikor így a rohanástól hát ezt már jó lenne elérni de közben nem túl kecsesen félig előbújik a melltartója merő kék csipke ilyenkor a lány nem érdekes sosem volt szégyenlős a szemébe csap kócos haja ahogy két megálló között fejben megint egy kicsit megvolt neki Pondi ah Pondi de ez egy olyan nap hogy a nadrág csak nem akar nyugton a csípőn maradni épp csak egy kis kék csipke jelzi hátul itt is hogy reggel elég kívánatosnak érezte magát bár arra csak most jön rá hogy a melltartója szóval hogy összeöltözött a bugyijával morog egyet aztán hogy jól van nyugi szabadon hagyom a biztonsági sávot így és cibálja a táskát már piros mintát vágott a tenyerébe ah Pondi nem is létezik de majd fog talán épp akkor születik meg amikor a lány meghal mert az pont olyan lesz hogy már mindkettőjüknek mindegy főleg hát Pondinak mert neki amúgyis ilyen nincs egyébként máris nedves a tenyere például semmiség az egész valaki gumicukrot akar rendelni mobilon különben valamikor ő is félt az ilyesmitől csak aztán Pondi ah Pondi rajta mindig látni hogy nem kéne félni még olyankor is amikor nem létezik vagy épp hogy nem is fog talán lefogyott legalább ha már úgyse nagyon evett két hét ezzel telt el vagy részeg volt vagy éhes vagy mindkettő és egyik se érdekelte végülis most meg hogy már másodszor van valami baja az előtte ülő nőnek higgadtan kikapcsolja a zenelejátszót alig mosolyogva a nő szeme közé néz és megkéri hogy legyen szíves ne szólogasson be nekem továbbra is mert nem fogom jó szemmel nézni aztán valaki eltakarja a lámpafényt de pont ma hallotta ki az egyik dalból hogy gyertyaláng mellett is tudunk élni miért is ne tudnánk erre gondolt miközben valakin egy piros csipkés melltartót fedezett fel szóval fenébe is Pondival ez a lány legalább létezik még ha nem is igazán kell neki aztán a szökőkút jutott eszébe hogy milyen ritkán volt akkoriban a cipője éppenséggel tényleg a lábán megint megéhezett de kevés volt a hely dobolni kezdtek a fülében és begyulladt a motor jelezve hogy igen most akkor tényleg elütöttük Pondit ah szegény Pondi.

     Nem tudom mikor lettem hölgy azt hiszem a kislány jobban tetszett azzal le lehetett magad csöpögtetni szamócás fagyival tudod a gimi előtt amikor olyan szexin szívtam az orromat már nem nevetek mert most semmit sem értek mi volt mi nem volt meg hogy mit tettem nem nem akarok emlékezni a busz meg ráz szentségesen de tetszik ez a sárgás függöny meg a semmi jaj édes istenkém hazamegyek és eszem egy fagyit most valahogy ez maradt a lényeg és addig mindenki boldog amíg télen hógolyózni szaladunk ki nyáron meg fagyira vagy később inkább sörre ugyan már csak egy óra van és sunyin pislogok hátra olyankor te is ugye én is ferdén látom a táblát nem olyankor csak magadban lehet nevetni ha a szádat kinyitod különben még a sörszagot is megérzik pláne az első sorban a füstöt már viszont megszokták jaj arra emlékszel mikor a póniszarba igen legalább nevettünk pedig az aztán büdös volt nem én akkor mégiscsak boldog voltam igen meg most is ha épp patront cserélek a tollamba de szóval érted te tudtad ki vagyok és nem zavart talán még olyankor sem amikor kerülnöm kellett volna téged én meg bevágtam a sértődöttet mert nekem azt senki nem mondhatja meg hogy most szép vagy nem szép az élet de te nem is akartad megmondani azt akartad hogy én lássam vagy ne lássam de most már minden olyan régen van hogy nem tudom mit kéne vagy nem kéne látnom.

Megtörölte a tintás papírt pacákat akart látni de csak az a rohadt busz ne már még ezt a dalt is most kell meghallani múltkor is látott a metrón egy lányt az apukájával igen aztán robotpilótára váltott mint a halkirálynő pártfogoltjai anno és aztán megint nem tudta szabad vagy sem boldognak lenni meg hogy el tudja majd ezt olvasni abban sem volt biztos szóval volt ez a lány már valahova a múltkor is felírta hogy neki van két lába tudod még ha nem is tűnik úgy ez azért mégiscsak fontos eleve mivel úgy döntött és kész szóval néha kicsúszik a kezei közül a talaj jaj ezen nevetni kell de nem lehet mert mostanra már bizony annak is örülne ha legalább kézen tudna járni és tudod nincs is olyan hogy ő úgy tényleg szomorú lenne már mert mondjuk a temetőben lehet tobozokat esetleg mécseseket vagy sírköveket számolni úgy gondolta ki hogy az is jobb mintha szóval ez így máskor meg számolhat őszhajszálakat mert azt valahogy ritkán lát mostanában olyan számolható értelemben ha mégis a francba hogy nem repülővel utazik már az ember mindenhova bár ott meg biztos a turbulencia na mindegy is szóval most nem őszül senki csak messze tőle lehet hogy direkt elkerülik vett is a múltkor vagyis valljuk be tegnap szóval halványlila körömlakkot a tolla és a trikója is lila különben néha vesz meg mond és csinál is hülyeségeket de ha egyszerűen nem foglalkoztatják az értelmes dolgok emberek lehetőségek poénok de egyébként különben amúgy nem érdekes.

Mindjárt vége ez jár a fejemben szóval hogy eleve nem most van három évvel ezelőtt de azért már fogy a szufla tudod van olyan hogy meddig vigyoroghat az ember mielőtt kipotyognának a fogai de nem érdekes múltkor azért pónilovakat láttam és hazugok voltak mert nem úgy néztek ki ahogy én akartam meg egyszínű volt a sörényük hát nem tudják hogy van más lehetőségük még szivárványszínű is lehetne az a nyomi sörény ők meg csak ah hagyjuk is csak ideges leszek fáj amúgyis a hátam meg nem tudom mit kéne mit akarok fagyi igen fagyi azt tudom majd Pondi vesz nekem fagyit mert ha nem akkor pónilóvá változtatom persze múltkor azt mondták már nem is emlékszem talán hogy póni nem is létezik jaj nem már tudom azt hogy én nem vagyok póni pedig az nem úgy van különben akkor még aznap nem is ittam de mindegy mert azért az egész hét valahogy egybefolyik ha ez volt a kérdés ha meg nem akkor minek kérdezed úgyis tudod hogy nem fogok válaszolni meg a múltkor azon agyaltunk hogy milyen lehet kiegyensúlyozott embernek lenni meg hogyan kell és jó az egyáltalán én nem lennék nem csak azért mert nem tudok és nem is akarok hanem például azért is mert nem vagyok az jaj de nagyon hiányzik nekem az a város például meg mintha tudnám hogy én úgyis csak ott tudok majd boldog lenni egyedül veled vagy valaki egészen mással esetleg mindenki mással vagy csak úgy mindenkivel még téged is beleértve nem is azt mondom hogy az kellene mert nem de azért a város no az nagyon talán még az se lenne baj ha mégis tényleg létezne.

Aztán várt még egy kicsit jött a kocsi a kutya megugatta és ráugrált ő adott egy nagy puszit a homlokára aztán feltettek egy lemezt és megint arra gondolt de elhessegette szóval a múltkor is itt feküdt és akkor is ment valami de az valami más volt és egy fényképet nézegetett szóval igen van amikor mégse jó az egész hogy most vasárnap például misére megy és valójában ez egy évben egyszer van és ugyanúgy utálja mint ha mondjuk minden héten ott kéne gubbasztani az öregek között a padban mert még kiskorában is mindig rázta a vállait a nevetés és Mónika nővér ült mögötte ha szerencséje volt akkor épp nem abban az oszlopban de általában nem volt szerencséje és akkor mindig rosszallóan nézett rá amikor beíratta hogy igenis itt volt még ha unta és utálta is az egészet és ki is nevette a pap gumicsizmáját de legalább ott ült igen most meg nem kényszeríti senki bár igaz akkor sem de ez mégiscsak más most tudod nagyon nem akar ott ülni majd a nőkkel a hetedik sorban ahogy a falubeli emberek esetlenül köszönnek és megejtenek egy mosolyt is miközben fürkészik sírsz már vagy még nem szóval mintha muszáj lenne de ők már tavaly is nevettek mert az annyira vicces amikor szóval talán pont ő az tudod ki szóval ő az aki nem hagyja hogy sírjanak és biztos ott szédeleg a templomban és szítja a jókedvüket pedig néha már ciki is hogy pont ők nem bírják visszafojtani a feltörő kuncogásokat és mama is úgy néz rájuk olyankor jaj lehet hogy idén fel kéne menni a fiúkkal az orgonához ott mégiscsak több a levegő és kevesebb az öreg néni aki arra gondol hogy szegény apjuk ha ezt látná pedig igazán elmehetnének azok az öreg nénik a búsba akik ilyeneket gondolnak szóval ez mindig elvárás de őt nem érdekelték az elvárások feketében sem azért járt egy évig és valahol utálta is de úgy érezte azért mégiscsak így kéne aztán tavasz volt és nem sokkal később a szülinapja szóval épp egy kicsit érezte csak bűnnek mikor belebújt az ezerszínű göncökbe és akkor nem is a ruhák vagy amiatt az egy év miatt de volt valami abban ahogy megszelídült a gyász hogy az ember megint tudott lélegezni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.