2011.11.01. 21:57
"De sokáig elnéznélek, ha még egyszer láthatnálak."
- Itt álljunk le. Gyújthattok három gyertyát - szól anya, és kezünkbe nyom fejenként három kis mécsest.
- Ő kicsoda volt? - kérdezem. Elmagyarázza.
Megfogja kezünket, tovább megyünk. Megint megállunk. Most gyújtunk mindhárman egyet. Réz szárnyát lebegtető angyalt keresünk, nem találjuk, sötét van.
Itt nincs semmi. Semmi lényeges. Persze rengeteg gyertya, két Jézus, de amúgy meg hát, nem.
Átmegyünk a másikba. Nem akarunk, nem kéne, jobb lenne, ha nem kéne. Megyünk. Összehangolt léptekkel, fekete kabátban. Lépegetünk.
Útközben megcibálom anyu kabátját.
- Elszavalod a nyulacskát?
Kinevet. Aztán erős akcentust színlelve belekezd.
- Adin, dva, tri, četyri, pjať, išel zajčik poguljať.
Felfelé taposunk a domboldalon. Vele tátogom a szöveget. A következő sort nem tudom.
- Vdrug ochotnik vyběgájet, priiiiiámo zajčika strelájet!
Nővérem is nevet. Anyu nagyon, de azért dramatizál. A következő sort együtt mondjuk.
- Pif, paf, oj oj oj! Umerajet zájčik moj.
Tesóm felszisszen, anyu megáll a verssel, nevet, megyünk tovább.
- Ennyi?
- Ennyi - bólint.
- Sose tudtam, hogy ennek itt a vége. De ez rossz, egyszerűen úgy végződik, hogy a nyuszi meghaldoklik?
- Úgy.
Mire odaérünk, megtanulom én is. Még tegnap megégettem forró faggyúval a mutatóujjamat, fáj, ha megnyomom a körmöm. Most is fáj. Azértis szeretek gyújtogatni. Rituálé. Megsimítom a fehér kőbuksit, a keresztet is.
Szia angyalka.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Borneó&Celebek 2011.12.06. 00:46:37
itt az utolsó sor:
privezli ego domoj, okazalszjá ON ZSIVOJ!
Csillllla 2011.12.06. 00:49:09
És azt jelenti, hogy hazavitték, ő pedig élt? Én nem tudok oroszul.