Elfáradtam. Most meztelen vagyok, ruhát hordani fárasztó. Mindegy.

Legjobbnak, legrosszabbnak lenni fárasztó. Ezt a szót leírni is fá... á mindegy.

Meg elhagyatott folyosón ücsörögni. Állandóan úton lenni. Vodkát narancslével inni. Jobb kézzel, mégis csúnyán írni.

Szorít a láncom, a gyűrű, a szvetter. Szorít a körömlakk. A tudat, ha bántalak. Az öv, aztán anélkül, a nadrág. A melltartóvas karcolja bordáimat. A zoknim nagyon aranyos, őt szomorúan égetem el. Szorítottak a ruháim. A bugyim is szorított.

Meztelenül álldogálni felhőket karcolászva, széllel békülni fárasztó. És hideg. Fárasztó nem tudni, minek. Elfáradni is fárasztó.

Magamból kirepülni. Elhagyni magam, megcsalni magam, szakítani magammal.

Sejteni, hol vagy. Megvonni a vállam. Megvonni magam másoktól, magam magamtól. Fejben énekelni. Visszhangozni. Nem visszhangozni. Visszhangozni akarni. Túlnőni a zsiráf nyakán. Néha felnyögni, hogy talán. Süket fülek után kutatni. Csontos kezek. Semmise. Hazamenni, hazajönni.

Egyedül fárasztó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.