Itt a levegőben

valami néha, valami újra

csendül, talán a tüdőmben

már magamba szívva szól halkan

a Duna-moraj-zűrzavarban

mégis félve, mégis élve

élénken emlékezve az elejére

a végére. a végére?

újra lettem itt egy percben

az ágyban a wi-fit lopva

'signál velmi spatná' - mondja

a gép, nem érdekel,

talán menni kell, talán már nem is vagyok itt

talán te se, nem, ez biztos,

csak a vodka és az édes nevetés egy delfin sikolyával együtt

belopta magát az éjszakámba és ott nyaralt, ott telelt.

jó reggelt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.