A metrón mindenkinek van jegye.

Az emberek ülnek, szemük feszülve

egyetlenszáz pontra,

néha balra néha jobbra

- el van ez már régen rontva.

A metrón ugye midnenkinek van jegye,

vagy bérlete, no meg szaga, nyúldosó keze,

unalmas napjai, háttérzaj, élete

parányi szakaszjegyútját ránk élve.

Undok hely a metró.

Se állni, se ülni nem jó,

azért ülni jobb.

Aztán ha jön egy öreg bácsinéni

mégis felállsz, pedig senki sem kéri,

de megköszöni, vagy legalább biccent,

aztán megállunk és kiszállunk és tudjuk, hogy senki sem bliccelt,

mert a metrón mindenkinek van jegye.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.